Hogyan működhetnek együtt az egyetemek és az átalakuló közösségek?

10 cikkből álló sorozatunk második része az egyetemek és az átalakuló közösségek együttműködéséről
Földesi - Nagy Anita írása
Az egyetemek keretein belül a hallgatóknak - szerencsés esetben - van lehetőségük arra, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek, különböző terepmunkák és kutatások során. Nem mindegy azonban, hogy ezeket a feladatokat egy multinacionális cég keretein belül teljesítik, vagy egy kicsi, helyi civil szerveződésnél.
Azt az időt és energiát, amit a hallgatóknak tanulmányaik során kötelességük belefektetni egy-egy projektbe, használhatjuk úgy, hogy az eredmények ne csak a fióknak szóljanak és a szemeszter végével teljesen elveszítsék jelentőségüket. Használhatjuk úgy, hogy a belefektetett energiával támogatunk egy olyan társadalmilag hasznos civil szervezetet, átalakuló közösséget, aminek szüksége van munkaerőre, külső rálátásra vagy valamilyen szaktudásra, amit az egyetemisták meg tudnak adni. Ebben a cikkben azt szeretném alátámasztani tapasztalatainkkal és két magyarországi példával, hogy ez az együttműködés előnyökkel jár, mind a közösség, mind a hallgatók, mind az egész társadalom számára.
Kinek miért jó?
Miért hasznos ez egy egyetem hallgatójának kutatni és együtt működni egy átalalkuló közösségel? Szerintem elsősorban motiváló, hiszen az elméletben tanultakat egy gyakorlati feladaton keresztül egészítheti ki saját tapasztalataival. Lehetősége van olyat tenni, aminek valóban nyoma marad és jelentősége van más emberek számára.
Az együttműködésnek emellett erős szemléletformáló hatása is van, hiszen egy új társadalmi szerveződési formát ismerhetnek meg a fiatalok. A szemléletformáláson túl pedig mind ez egy alternatív élet lehetőségével kecsegtet, jó példát mutat, hogy az átalakulás működhet gyakorlatban, valóban így is lehet élni.
Szereintem ezen túl nem elhanyagolható az sem, hogy mindennek egy társadalmi részvételi kultúrát erősítő hatása is van, ami különösen a magyar alacsony demokratikus szocializációs keretek között nagyon fontos pont lehet a fiatalok életében.
Miért hasznos egy átalakuló közösségnek együttműködni az egyetemekkel és támogatni a diákok kutatásait? Talán evidensnek tűnhet, de mégis talán a legfontosabb, hogy egy friss, szakértői tudás becsatornázására van lehetőség, gondolhatunk akár praktikus dolgokra, mint gazdasági, pénzügyi ismeretek, ami a magyar civil szférában különösen hiányzó képesség. Emellett persze gey-egy konkrét gyakorlati projekt megvalósításában is segítséget jelenthet a rendelkezésre álló “munkaerő”.
Mivel a fiatal kutatók külső szemlélőként érkeznek a közösségbe, könnyen fel tudják mérni a annak erősségeit és gyengeségeit, segíthetnek egy jövőkép kialakításban, és a kívánatos út megtervezésében.
Mind a hallgatók, mind az egyetemi oktatók személyében olyan kapcsolatokat találhatnak, amik segítséget nyújthatnak az önkormányzattal, vagy akár az egyházzal kialakítandó együttműködésben. Szentimentális oldalaról közelítve pedig azt gondolom, hogy egy erős identitás képző hatása is van az együttműködésnek, Hiszen úgy közelítjük meg a közösséget, mint jó példa feltérképezése, amivel érdemes foglalkozni.
Ezt a folyamatot érdemes és fontos kifelé kommunikálni, hiszen így a tágabb társadalom körében is mintává válhat az átalakulás, mint jó példa egy alternatív életformára. Ráadásul ez azért is hasznos a társadalomnak, mert ez a folyamat felelősséget tesz a diákok vállára. Ahogy már írtam, a leadott munka így valakinek valóban hasznos lesz, és nem csak egy dolgozat a sok közül, mindez pedig nagyban elősegítheti, hogy komolyabban vegyék a feladatot, és így színvonalasabbá válljon a kurzus és és az oktatás.
Kisközösségi program - ELTE
Az első példa az együttműködésre az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel szorosan összefonódó ‘Kisközösségi’ program. Ez 2008-ban indult azzal a céllal, hogy minél több helyi, ökologikus közösség kialakulását segítsék, erősítve a helyi gazdaságot és csökkentve a környezetterhelést. A program vezetője Takács-Sánta András, az egyébiránt az egyetemen működő Humánökológia szak igazgatója. A programban nagy számban dolgoznak a szak jelenlegi és volt hallgatói is.
Ez a kezdeményezés több oldalú, egyszerre szemléletformáló, kutatási és akció program. Az elméleti oldalához tartozik a nyári a 10 hónapos Humánökológia tanfolyam, illetve a gyerekeknek és felnőtteknek is szervezett ökotáborok. A gyakorlati részbe bekapcsolódú “kutatók” feladata egyrészt felmérni a magyarországi átalakuló kezdeményezéseket, jó gyakorlatokat amiből hamarosan könyv is készül. A gyakorlati oldal másik feladata, ami talán itt most kiemelendőbb és érdekesebb, hogy nem csak már létező kezdeményezéseket vizsgálnak, hanem segítséget nyújtanak abba, hogy új átalakló közösségek jöjjenek létre.
Büszkeségük a Kóspallag, ahol 3 éves támogató munka után 2016-ban elindult az első olyan közösség, aminek kialakulását nagyban a ‘Kisközösségi’ program inspirálta. A kóspallagi közösség jelenleg 25-30 olyan részben helyi, részben kiköltözött tagból áll, akikben közös az ökológiai szemlélet és az, hogy szeretnének változtatni községük helyzetén. Egyelőre elsősorban közösségformáló tevékenységeket szerveznek, például ökofilmklubot, ahova igyekeznek a falu minél több lakóját bevonni. Mind a tavaly, mind idén tavasszal a humánökológia mesterszak keretében különböző témákban kutató fiatalok érkeztek Kóspallagra, hogy felmérjék a települést különböző témák mentén, - idén például energetika és fűtés állt a középpontban - ezzel is segítve a közösség munkáját.
Science Shop - Corvinus
Másik példa a Budapesti Corvinus Egyetem kereteiben múködő Science Shop, amit az egyetem két oktatója, Matolay Réka és Pataky György indított. A kezdeményezés célja az oktatás és kutatás szerves összekapcsolása a társadalom ügyeivel, kérdéseivel. Ez egy három oldalú, probléma megoldás központú együttműködés, ahol az oktatók és hallgatók együtt kutatnak, illetve az oktató támogatja a hallgató tanulását, a civil résztvevők pedig kérdeznek és válaszokat kapnak. Az oktatók munkája azért kiemelten fontos, mert hidat képezve ők szervezik meg a találkozást, továbbá ők adják a szükséges szervezeti keretet, emellett pedig biztosítják, hogy tisztázva legyen kinek mi a felelőssége, feladata, hiszen a kutatáshoz komoly bizalmi alapok kellenek, minden fél részről
A program pilot formája már több éve működik az egyetemen. Az általános forma, hogy a civil oldal listát készít a projektjeiről, igényeiről, a hallgatók pedig választanak, hogy érdeklődésüknek megfelelően melyikbe tudnak bekapcsolódni, vagyis ez egy win-win szituáció mind a két oldalról. A Science Shop - ha minden jól alakul - jövére már szerves része lesz az egyetemnek, ami biztos keretet nyújt a működéséhez. A következő tervezett program egy “thesis fair” lesz, ami a hallgatóknak lehetőséget myújt olyan szakdolgozati témák közül választani, ahol egy szervezettel vagy közösséggel együttműködve a valósággal összeköthető irányban tudnak elindulni.
A korábbiak közül a legsikeresebb az egyetem Vállalkozásfejlesztés mesterszakos hallgatói és az Wekerlei Társas Kör egyesület közötti közötti együttműködés volt. Ez jó példája annak, hogy egyetem buisniess hallgatói hogyan tudják az üzleti-gazdasági tárgyaikon tanultakat egy civil szervezet kérdésein, problémáin keresztül alkalmazni. A hallgatók kutatás során 5 csoportban dolgoztak. 2 csoport a közösségi térként funkcionáló régi mozi felújításával kapcsolatban készített igényfelmérést a helyiek között. 2 csoport a helyi, Wekerlei piac átalakításával kapcsolatos igényeket vizsgálta fogyasztói, illetve termelői oldalról. 1 csoport pedig a szabadtéri közösségi központ fejlesztésével kapcsolatban készített lakossági felmérést. A együttműködés szerves volt, strukturált, jól keretezett, sikerült tisztázni az elvárásokat és a hallgatók a kutatás végén a közösség számos tagja előtt tudtak beszámolni az eredményeikről.
A személyes véleményem, mint jelenlegi egyetemi hallgató és civil szervezettel együtt dolgozó fiatal, hogy a legjobb formája a tanulásnak az, amit a gyakorlatban tapasztalunk meg. Szerintem sokan vágynak arra a hallgatók körében, hogy olyat tegyenek, aminek értelme és látható eredménye van, de erre sajnos kevés a lehetőség egy átlagos egyetemi órán. Ezek az együttműködések olyan pluszt adnak, ami segít olyannak láttatni a világot, amilyen valójában. És még segíthetünk is vele olyanoknak, akiknek tényleg szüksége van rá.