2017. szep 6.

REconomy

10 cikkből álló sorozatunk ötödik része a
Tracey Wheatley írása a Reconomy témájában

 

Ha a virágzó wekerlei Átalakuló Helyi Gazdaságról beszélünk, akkor sok dolog van, amire büszkék lehetünk. A helyi közösség, illetve egészen pontosan egy kis csapatnyi ötlettel teli ember a szélesebb helyi közösség támogatásval és részvételével olyan szolgáltatásokat és eseményeket hoztak létre, amit az átalakuló mozgalom "Reconomy"-nak nevez - a resilient (autonóm, ellenálló, rugalmas) és az economy (gazdaság) szavak összetételéből. Ennek a cikknek a megírása jó lehetőség arra, hogy leltárba vegyük, mi mindent sikerült elérnünk.

Először is, fontos bemutatni a hátteret: a Wekerle-telep budapest déli részén található, és már maga is egy innovatív kezdeményezés, a Kertváros Mozgalom tevékenységének köszönhetően született a múlt században. A kertváros koncepció lényege, hogy a lakóövezetekben nem csupán otthonok számára kell hely, hanem jól tervezett közösségi és természeti területeken keresztül teret kell adnia egy olyan helyi gazdaságnak, amely hasznos az ott lakók számára és olyan pozitív szociális hatásokkal jár, amely a korabeli reformer gondolkodók szerint hozzájárul egy igazságosabb és zöldebb gazdasághoz.

Milyen haralmas történelmi örökség - és milyen jó alap a saját történetünkhöz!

A Wekerlén lakók többsége tisztában van ezzel a darabka magyar történelemmel, ami a telephez kapcsolódik, és hogy milyen jelentősége van a városterveztési szakkönyvekben, vagy hogy a miniszterelnök, akinek a nevét viseli, volt az első miniszterelnök az országban, aki nem az arisztokráciából jött. Bár a telep egyre inkább öregedik, az egy négyzetkilóméteres Wekerle-telep nem olyan rég műemléki jelentőségű területté vált, a helyiek örömére, bár ez a változás egyben új, nehezen kezelhető városképi, felújítási szabályozással is jár.

A tágabb jelentősége, miszerint ez egy korai állomása a környezetvédelmi mozgalomnak, egyfajta humán ökológiai kísérlet, sokkal kevésbé ismert. A korai megálmodókról, például Ebeneezer Howardról sem tudnak sokan, aki nemzetközi szinten terjesztették várostervezési és társalami fejlődési ötleteiket, annak érdekében, hogy olyan területek, mint a Wekerle-telep, létrejöhessenek - ezen tevékenységük oka a XX. század eleji városok egyértelmű sikertelensége volt abban, hogy egészséges és minőségi életet biztosítsanak az egyre növekvő lakosságuknak.

Ez tehát annak a színtere a számos helyi kezdeményezésnek, amit be fogok mutatni. A Kertváros Mozgalom megalapítói nem csak városi tereket terveztek, de úgy tervezték a különböző részeket, hogy azok kapcsolódni tudjanak egymáshoz és élénk helyi közösségek jöhessenek létre.

A helyi gazdaság leltárja

Kezdjük a legkönnyeben felismerhető kezdeményezésekkel, amik közül a leglátványosabb a helyi termelői piac. A piacra jutáshoz az engedély viszonylag könnyen megszerezhető a helyi (kispesti) önkormányzatnál, főként a helyiek határozott kitartásának eredményeképp, akik azt szerették volna, ha sokféleképpen hasznosítható ez a hagyományos terület. A termelői piacok mindennaposak Budapesten, minden kerületnek van legalább egy nagy, és jól kihasznált piactere. A mi kerületünkben kettő van, a kisebb ezek közül részben olyan helyiek által szervezett, akik több életet és sokszínűséget szeretnének vinni a Wekerlei piacba, és ezen kívül egy késő délutáni-kora esti piac, amit maguk a helyiek szerveztek. Itt olyanokat lehet találni, akinek őstermelői vagy kistermelői engedélyük van, és a saját termékeiket árulják, mindenféléket a zöldségektől a sajtokig, méztől a szíverősítőkig. A füstölt sonka is nagyon népszerű étel, sok embernek van (rövid életű) családi malaca. A kistermelők, akiknek saját kisméretű malactenyészetük van, maguk is készítik a kolbászt, füstölt sonkát, tepertőt. Vannak olyan kistermelőink is, mint Elvira, aki 50 km távolságból jön a saját bio termékeivel, furcsa "egészséges édességeivel" és gyógyfűkeverékeivel: az ő "furcsaságaik" is hozzájárulnak a piac sokszínűségéhez. Viszonylag kevesen rohannak át a piacon, a többsége annak, aki erre jár, élvezi az ott lévő társaságot is.

A piac azonban sokféle más haszna van : itt lehet begyűjteni a Zsámboki Közösségi Biokert zöldségdobozait, a Zöldségkommandó pedig itt gyűjt ételadományokat a közösségi élelmiszerbankot. A vásárlókon túl az árusítók is támogatják a Kommandót a nap végén megmaradt zöldségekkel, amelyet olyan helyi családok kapnak, akiknek nem telik friss alapanyagra.

És a Kommandó? Miközben az ételeket szállították ki a rászorulóknak, rájöttek, hogy az ezekben a családokban élőknek más szükségleteik is vannak, ezért felállítottak egy szombati tanodát, ami segít a házi feladatokkal és - főképp - az oda járó gyerekek önbizalmát és önértékelését próbálja fejleszteni.

Amikor túl sok van : egy másik történet kezdete

Magyarországon a nagyobb háztartási hulladékoktól lomtalanításkor szabadulunk meg (ez nem minden országban van így, van, ahol a háztartási hulladékkal együtt, vagy rendszeresen gyűjtik be őket, míg van, ahol el kell a hulladékot szállítani a hulladéklerakóba). Ezen a napon kirakjuk minden kacatunkat, amik aztán a föld alá temetve vagy a hulladékégetőben végzik. Környezetvédelmi szembontól ez egy káros, és egyben szívfájdító gyakorlat, ezért minden olyan kezdeményezést, mint egy bolhapiacot, ami lehetővé teszi hogy a limlomok új otthont találjanak olyanoknál, akiknek szüksége van rá, szívesen veszünk. A wekerlei helyi piac nincs minden nap, ami lehetővé teszi, hogy a piacteret más célokra is használjuk, például a bolhapiacra, amit három havonta rendezünk meg. Miközben a többség számára ez élmény, vannak olyanok, akiknek ez egyben tényleges bevételi forrás és lehetővé teszi a szegényebb családok számára, hogy némi pénzre tegyenek szert. Érdekes módon, az a rendkívül aktív hölgy, aki a bolhapiacot beindította, nem egy jövedelmszerzésre alkalmas közösségi eseménynek tekintette, vagy egy lehetőségnek a hulladékok mérséklésére és a létező erőforrások jobb kihasználására, hanem csupán a kíváncsiság motiválta - feltételezte, hogy ha az ő padlása tele van érdekes dolgokkal, akkor más padlása is. És hogyan láthatná más érdekes limlomjait? Hát úgy, ha eladni támad kedvük... például egy bolhapiacon!

Egy másik, hasonló "szolgáltatás" a garázsvásár-fesztivál, egy teljes közösségre kiterjedő esemény, amit kipróbáltunk Wekerlén: miözben a garázsvásárok viszonylag gyakoriak, nincs túl sok olyan hely, ahol ilyen jól koordinált lenne. Ezzel szemben a wekerlei "Tessék csak!" kártya szervezői (ami egy másik, szintén közösségi kezdeményezés), rendszeresen kb. 100 család és 20-25 helyszín részvételével tartanak ilyen koordinált vásárokat, ahol a tulajok új otthont találhatnak nemkívánt holmijaiknak. A szervezők szerint 4-7,5 millió forint forgalom bonyolódik le egy ilyen nap során - ez akkor összeg, ami már a hagyományos kereskedőket is rendszerint meglepi, amikor tudomást szereznek róla.

Tudunk-e még más történeteket a felesleges tárgyakkal kapcsolatban? Igen! Ezek az események ugyanis, bár rendszeresek, de viszonylag nagy időközökkel szerveződnek, miközben az emberek gyakrabban akarnak megszabadulni a holmijaiktól : itt jön be az egyik wekerlei Facebook csoport, ami kvázi egy online garázsvásárként működik, a kisebb holmiktól a kinőtt ruhákon át játékok és könyvek is gazdát cserélnek, többnyire fillérekért.... Hasonlóképp, felújításokból maradó hasznos építőanyagok cserélhetnek gazdát a  Wekerle Building Leftovers csoportban. Könyvek találnak új gazdára a Hozz-egyet-vigyél-egyet nyitott könyvszekrényben a főtéren. A képzelőerő sok gazdasági projektet indított be, anélkül, hgy felismerték volna, hogy valóban hozzájárulnak egymás háztartásához.

Menjünk kicsit mélyebbre: megosztáson alapuló gazdaság?

Metaforák: vagy segítenek minket, vagy pont, hogy akadályoznak minket. Egyik közmondásunk eléggé aláássa a megosztás ötletét : "Közös lónak túros a háta".

Miközben a helyi gazdasággal kapcsolatos élményeinket írjuk le, nem szabad ellfelejtenünk, hogy ez egy más kontextus. Ez Közép-Európa: itt  a "közös tulajdon", a "magántulajdon", a "szövetkezetek" és az "önkéntesség" kifejezéseknek egészen más csengése van. A rendszerváltás csak 27 éve történt és a  fogyasztás vágya és fénye még nem kopott meg. De az emberek ettől függetlenül megosztanak dolgokat, és néhány népszerű gyakorlat próbálja ezeket elősegíteni. Az éves átalakuló wekerle magbörze például, a közösségi tulajdonban lévő aprítógép, a hagyományos paradicsompalánták örökbefogadása,  vagy a közösségi kertek, amik szintén terjednek. Volt korábban ruhacsere is, de ott a kezdeményezők csalódtak, mert úgy érezték, túl vékony határvonal van a ruhacsere és a másokon való nyerészkedés közt. Nem akaunk a részletekbe menni, de ami a lényeges ebből, az az, hogy igen, fontos kísérletezni, de még fontosabb megtalálni, hogy mi működik egy adott közösségben, milyen kulturális változás tud történni és milyen sebességgel.

És ezzel megérkeztünk a téma egy alapvető kérdéséhez: ha a helyi gazdaság így néz ki Wekerlén, hova tud tovább fejlődni?

Volt egy nagyon bőséges lehetőségünk arra, hogy feltegyük ezt a kérdést maguknak egy barátságos kutatócsoporttal, az ESSRG-vel ( Economy, Environment and Society Research Group) együttműködésben. Ők két hónapot töltöttek egy EU által finanszírozott  Cooperative Responsible Research and Innovation projekt keretén belül a wekerlei közösségben. A közösség különböző ágazatokat képviselő résztvevőivel megnéztük, milyen "Piaci Réseink" vannak, mi most a Domináns Rendszer, kitötöttük a különböző szereplőket összeszedő Helixet, hogy rájöjjjünk, hol vagyunk ezen és ezen a tengelyen meg ezen és ezen a görbén... Bejártuk az üres kiskereskedelmi területeket, felmásztunk a történelmi  Seker Attics-ra, spray-festettünk, vacsoráztunk, fókusz-csoport felmértünk és mélyinterjúkat készítettünk. Kerestük a Közös Víziónkat a polgármester-helyettessel, kulturális foglalkoztatottakkal és pálinkafőzőkkel, és próbáltuk ennek az egész folyamatnak a lényegét összefoglalni Valamibe Ami Előre Mutat. Mindez nem volt - ahogy a reményeim szerint a nagybetűkból is látszik - túl egyszerű.

A tervezett három workshop végén még nem volt válaszunk arra, hogy merre menjünk tovább. A kutatás vezetője képeket rakott be nekünk az utolsó előtt alkalommal : "Ez olyan, mintha már mindenki sokat gyalogolt volna, amikor egy mély árok előtt találja magát, és mindenki azt várja, hogy a másik majd átugorja."

Szóval a közös lelkiállapotunk itt tart most: felsorkaoztunk mind a mély árok előtt. Nem túl jó érzés, de sok közösség eljut ehhez a ponthoz, amikor azt érzik, hogy már olyan sokat mentek, olyan sok mindent csináltak, de Még Mindig Nincsenek Ott.

A helyi gazdaságot, a mi szintünkön motivált, innovatív, nem gazdasági szemléletű emberek tolják előre, akik attól érzik jól magukat, ha hasznos dolgok történnek azokkal az emberekkel, akikhez kötődnek. Wekerlén vagy egy hatalmas adag innováció és erős kötődés a saját tradíciókhoz. A közösségi életet egy erős helyi önkéntes-kultúra teszi lehetővé. A kapcsolati háló erős a különböző alcsoportok egymáshoz kapcsolódásának köszönhetően, mert hiába vannak külön identitásaik, a közös wekerlei identitás segít a különböző feszültségeket perspektívában látni. A "helyi identitás", úgy tűnik, a mi speciális erőforrásunk, ami segíti Wekerlét abban, hogy a saját történetét alakítsa, lehetővé téve az innovációt, hogy a történet haladjon előre.

Bár lehet, úgy nézünk ki, mint aki egy szakadék előtt áll és várja, hogy ki teszi meg az első lépést, lehet, hogy inkább az a helyzet, hogy akik aktívak, nem tudják, "melyik ujjamat harapjam meg". Mindenkinek már  sok feladat van a tányérján, túl sok ahhoz, hogy könnyen le lehessen nyelni. A további aktivitás kevesebb családi életet, több munkahelyi határidővel kapcsolatos feszültséget, még keveseb pihenési időt és még alacsonyabb saját jövedelmet jelent. A helyi gazdasági kísérleteinket akkor lehet továbbfejleszteni, ha a munka, amit ezt lehetővé teszi, maga is meg van erőforrásokkal támogatva: az időből, a legértékesebb erőforrásunkból nincs fölöslegünk és még nincs olyan modellünk, ahol a közösség finanszírozná a saját úttörőit. tudjuk, hogy ez a közösség innovációra képes, de nem látjuk, hogyan tudja támogatni azokat, akik szívesen alkotnának előörsként valami újat, valamit, amiből a közösség is profitál.

A helyi gazdaságnak, ami nagyobb szinten még nem létezik, úgy tűnik több struktúrára, több koordinációra, több fókuszra van szükség. Egy közösségi energiatermelő vállalatnak, egy Wekerlét Támogatom közösségi  márkának, egy Műemlékvédő Non-profit társaságnak, egy Közösség Fejlesztési Ügynökségnek a létrejöttére még valószínűleg várni kell.