2015. júl 5.

Mese habbal – vagy inkább gyapjúval

Ökotábort szerveztek az ópusztaszeriek, melynek záróakkordja volt a vasárnapi mese délelőtt. Ez pont kapóra jött, mert épp Magyarországra látogatott projektünk norvég partnere, Kirsten Paabi, és munkatársa Susanne Guerra, akik kíváncsiak voltak, mi történik az itteni közösségekben. Kunbábonyban megnézték a közösségi kertet, illetve volt szerencséjük testközelből megtapasztalni, milyen egy forró alföldi nap, és egy természetközeli tábor Pusztaszeren.

 

Pusztaszeren, a Pusztabíró házában és annak portáján zajlott július elsejétől ötödikéig a családi ökotábor, amelyet a Vackörte és a SZÖSZ tagjai szerveztek. Ennek lényege, hogy gyerekek és felnőttek egyszerre töltsenek ott időt, s ismerkedjenek meg a gyapjúval, a hagyományokkal, illetve különböző öko-praktikákkal. Úgyhogy szerepelt a programban szappankészítés, gyógy- és festőnövény gyűjtés, gyapjúfestés, állatles és madarászat, gyapjú kártolás, festés, nemezelés, de lehetett a népi gyógyászatban bevált kencéket is készíteni.

A zárónapon pedig Bumberák Maja tartott mese délelőttöt. Mindenki körbeült a kert egyik árnyékos zugában, Maja pedig hozott sok érdekes mesét, s időnként énekelt, gitározott, furulyázott. Nemcsak a gyerekek szórakoztak jól, de a felnőttek is. Sőt, Kirstenék mindvégig figyelték a történeteket, habár egy kukkot sem értettek belőle, de később mesélték, hogy nagyon sok fontos dolog "átjött" nekik. A szünetekben persze mindenki csacsogott, dumált, ment a témázás a bevándorló sztoriról, a saageni projektről, hallottunk a Bergendóc Szövetkezetről, milyen izgalmas hónapok elé néznek. Sőt, a helyszínül szolgáló tanyát is a szövetkezet bérli, s ott ehhez hasonló vagány programokat szerveznek.

A mese-blokk utolsó szakasza egy beszélgetés volt arról, mire jó a mese, milyen a jó és a rossz mese, hogyan mesélték régen, hogyan kellene mesélni, mit vált ki a hallgatól, mire való és miben hasznos. Szóval kiveséztük a műhelytitkokat. Aki eddig csak arra "használta" a meséket, hogy a gyereket elaltassa, most rájöhetett: milyen lehetőségek vannak benne. Például hogy - korfüggetlenül - félelmeinkre jelenthet megoldást a mese hallgatása, hogy az intellektuálisan nehezen megoldható problémákra kitűnő gyógyír egy megfelelő mese. Fontos előnye például, hogy a mese hallgatása közben a befogadó fél úgy jeleníti meg a fejében a legfélelmetesebb mozzanatokat is, hogy az számára még elviselhető legyen. Illetve az is megszívlelendő, hogy a legjobb mesék lassúak és hosszúak: ha van elegendő idő a részletekre, akkor a hallgatóság kellően elmélyül és a belső kép, amely megjelenik egy-egy történetről, annál hasznosabb lesz. Majától tudtuk meg azt is, hogy régebben "használatban volt" olyan mese is, melyet több délutánon át mondtak. Illetve hogy a spirituálisan legmélyebb kérdéseket a tündérmesék érintik.

A Kisközösségek Átalakulásban programban egyébként épp most zajlik egy izgalmas háttérmunka: a résztvevő közösségek életéből gyűjt történeteket Kovács Kinga, hogy aztán a legsikerültebbekből mesét írjon. A meséket aztán kötetbe rendezzük és ősz tájékán könyv alakban ki is nyomtatjuk majd. Ezek a történetek egy másfajta síkon jelenítik meg azokat a mozzanatokat, amelyek a fenntartható élethez vezető utat szegélyezik, s amelyek tanulságként szolgálhatnak.

A mostani mesebeli délelőttöt egy remek ebéd zárta, amelyet vendéglátóink főztek: kétféle tészta és mákos guba volt a menü.