Keretek

Február 18 és 20 között tartottuk második mediátorképzésünket a Csepeli Tamariska házban. Az első képzéshez hasonlóan most is Balogh Ági és Matkovics István voltak trénereink, akik már gyakorlott mediátorok és képzők.

12 résztvevőnk 7 közösségből érkezett. Közülük Ditta, Viki és Fanni rövid beszámolóját olvashatjátok.

A képzés az Átalalkuló Közösségek támogatói csoport szervezésében valósult meg a LUSH  anyagi támogatásával.

Mit tudtál eddig a mediációról és mit tudsz most?

Eddig is tudtam, hogy jó dolog, mert segíthet a problémákat békés úton rendezni. Azt is hallottam, hogy egészen komoly konfliktusokat is megoldottak már mediátorok. Viszont az első hétvége után árnyaltabb lett a kép sokkal. Nem csak a technika részleteit ismertük meg, hiszen azt akár egy könyvből is el lehetett volna sajátítani.

Ami számomra fontos és kissé más meglátásba helyezte az egész történetet, az az volt, amiket Ági és István a mediátor attitűdjéről mondott. Amik - számomra - a legnehezebbek: kívülállónak maradni, érzelmileg is, meg egyébként is, nem foglalni állást, elfogadni, hogy mindkét félnek igaza van és főleg: nem én mondom meg a megoldást, akkor sem ha látom, hogy mi lenne jó, hanem a vitás feleknek kell megoldást találniuk, mindenféle ráhatás nélkül, és nekik kell megegyezni is.

Ahogy utóbb átgondoltam az egészet, ez lenne a valódi felnőttség... És a vita helyzetben a legtöbb ember gyerekesen viselkedik, a mediátor abban segít, hogy felnőttként kezelje a helyzetet.

Lehet, hogy ez kissé leegyszerűsítése a helyzetnek, de nekem ez volt a nagy felismerésem ezen az alkalmon. Meg az is, hogy van még hova fejlődni...

Írta: Zsilinszkiné Rozmann Judit

Hogyan tudod ezt a közösségedben hasznosítani?

Miközben a megbeszélt leadási határidőt napokkal túllépve igyekszem szofisztikált választ adni arra, hogyan is tudom majd a mediációval kapcsolatos frissen szerzett tudásomat a mindenféle közösségeimben hasznosítani, a 4 éves fiam megállás nélkül csiripel, a fejemen táncol, és egyszerre szeretne velem birkózni, legózni meg akármizni. Az idő viszont halad, sőt rohan, én meg fáradt vagyok, és más dolgom is akad, így hát már harmadszorra kérem (na jó, inkább követelem, és nem is annyira finoman), hogy legalább negyed órára vonuljon már vissza a szobájába játszani. Mikor végre sértetten elvonul, némi segítségben reménykedve olvasom fel megválaszolandó kérdésemet a férjemnek is, aki kedvesen csak annyit felel: Hát, amint eddig látszik, sehogy. Igazán köszi. :)

Akárhogy is, a konfliktusok köztünk járnak. Család, barátok, munkahely vagy kisközösség – mindenhol bőséggel akadnak megoldásra váró nehézségek, amihez a mediáció egy szelíd, együttműködést támogató lehetőséget nyújt. És bár saját élettereinkben semmiképp sem lehetünk független szakértők, a mediáció kínálta eszközök tudatos használatával és sok-sok gyakorlással hozzájárulhatunk a közösségünkben kialakult konfliktusok gyökereinek feltárásához, a vitás felek érzelmi feszültségének csökkentéséhez, valamint a konstruktív megoldáskereséshez.

Írta:Takács Viki

Egy közösségben kikerülhető vagy feloldható az érintettség?

Szerintem csak nagyobb csoportban kikerülhető, egy kis közösségben mindenki mindenkit ismer, és folyamatosan hatással van egymásra. A mi közösségünkben tíz tag él Pesten, és tízen élünk Nyimben, tehát ez egy nagyon kicsi csapat.

Célunk, hogy olyan tagok segítsék az adott konfliktus feloldásának folyamatát, akik úgy érzik, hogy pártatlanok tudnak maradni az adott kérdésben.

Már a közösség alakulásakor, 2010-ben csoportot alakítottunk (facilitátor csoport), melynek tagjai egymást segítik ezekben a folyamatokban, képzik egymást, és magukat. Én is ennek a "faci" csoportnak vagyok a tagja, azért jöttem a képzésre, hogy tanuljak. A bevonódással kapcsolatban hasznos eszközöket kaptam kézhez, amik segítenek a gyakorlatban. Például a képzés óta időben észreveszem magamon, ha ideges kezdek lenni, és a párbeszéd céljának szem előtt tartásával, a folyamat végiggondolásával el tudom érni, hogy újra képes legyek a párbeszédre, és a többi résztvevőt is segítsem ebben.

Írta: Sall Fanni