Július 1én Pécsen a Hősök Terén egy izgalmas csapat gyűlt össze, hogy arról tanuljon, „mit lehet építeni a semmiből”.

A meghívó szövegében ez állt: „Négy éve dolgozunk együtt és ezalatt számos olyan "megfelelő technológiát" próbáltunk ki, amit szeretnénk másoknak is megmutatni. És azt is, hogy miért csináljuk ezt.”

A programot az Átalakuló Közösségek kezdeményezte, egy több alkalmas képzéssorozat részeként és a Hősök Tere Munkacsoportot kérte fel, hogy házigazdaként közösen szervezzük meg ezt a napot. Kicsit izgultunk, de mivel számos közös esemény állt a hátunk mögött – akár Pécsett, Budapesten vagy Kunbábonyban – sejtettük, hogy ez se sikerülhet rosszul.

Célunk az volt, hogy helyi lakóközösségekben munkálkodó embereket hívjunk meg (elsősorban a környékről), őket jobban megismerjük, ők is egymást és bemutassuk nekik a munkánkat – mind a Hősök és az Átalakulósok. A nap lényegi részét pedig két részre osztottuk; először azt szerettük volna megmutatni, hogy miért tartjuk problémásnak azt, ahogy a mai világban a technológiák jelen vannak; pontosabban hogy a résztvevők megvizsgálják, hogy ők mit gondolnak és éreznek ezzel kapcsolatban. Hogy jó mélyre menjünk egy több szakaszból álló „játékot” játszottunk, melynek végére a négy csapat egy-egy hihetetlenül bonyolult ábrát (mondhatnánk infografikát) készített el. Ezek azt mutatták be, hogy egy okos telefon hogyan kerül afrikai bányákon, sivatagi olajmezőkön, hosszú kamion- és repülőutakon keresztül, rengeteg pénzügyi tranzakción át a kezünkbe itt, akár Hősök Terén.

A program a LUSH támogatásával nem jött volna létre! Köszönjúk a bizalmát!

Amire pedig a választ keressük: Hogyan tudjuk a körülöttünk lévő technológiákat tudatosan alakítani, úgy hogy mi, emberek, helyi közösségek legyenek a középpontban és ne más hatalmasok érdekei? A “megfelelő technológia” szempontrendszere segített minket ebben (erről többet olvashatsz itt a honlapunkon).

A nap második felében pedig a gyakorlat kapott főszerepet. Először közösen elsétáltunk a szomszédos Györgytelepen kialakított biobrikett műhelybe, ahol ki is lehetett próbálni hogyan készülnek a fűtőtéglák. A helyi vendéglátóink pedig útközben meséltek a helyi problémákról és változásokról.

Miután visszaértünk a bázisunkra, a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlétházába, elindultak a kétkezi munkálatok. A közösségi ház kertjében egy fűszersprilál készült bontott téglákból és cserepekből, gumiabroncsokból szobrok, raklapokból padok és asztalok a pár éve épített rakétatűzhely felújításra került sár és mészhabarcs használatával a házban pedig ablakok utólagos hőszigetelést kaptak.

Ami pedig talán a legfontosabb, együtt töltöttünk egy napot sok munkával, sok beszélgetéssel és persze egy kiadós ebéddel, amit a helyi csapat készített nekünk délelőtt a rakétatűzhelyen mindössze egy marék fa elégetésével, mivel a rakéták nálunk nagyon hatékony jószágok. A helyi specialitás, a káposztáslecsó mindenkinek nagyon ízlett és volt mellé helyi termelőktől beszerzett sajt és pékáru is.

Reméljük mindenki sok jó élménnyel tért és új gondolattal tért haza. Ami nem kérdés a közösségi ház udvara teljesen megújult, amiért nagyon hálásak vagyunk a résztvevőknek akik Borsod megyéből, Budapestről és persze Pécs környékéről érkeztek. A helyi hősök pedig hozták a formájukat az első osztályú vendéglátással, előkészületekkel és sok termékeny munkával a nap folyamán.