2014. dec 19.

A kockázati pulyka tényezőtől a hajléktalan kertészekig

A helyszín

A Karol Wojtyla Barátság Központ nemcsak remek helyszín efféle találkozóhoz, de az év minden napján 100 rászoruló kecskeméti kap ingyen ebédet gyakran önkéntes felajánlásokból. Lehet felajánlani alapanyagot és az étel elkészítését is, de sokszor előfordul, hogy valaki a hozzávalókról is gondoskodik és főz is. A központ vezetője, Molnár Zoltán mutatta be az intézményt, amelyet egy romos épületből és rengeteg felajánlásból, s legalább ennyi önkéntes munkával varázsoltak széppé. http://wojtyla.hu/

 

A cél

Hiszünk abban, hogy a tapasztalatok átadásának van szórakoztató módja, és tudjuk, hogy a programban résztvevő legtöbb közösség valamilyen szinten dolgozik a helyi élelmiszer önrendelkezés témájában. Van, aki termelői piacot szervez, van, aki az otthoni kertészkedést népszerűsíti, mások a helybéli termelőket kötik össze a vásárlókkal, megint mások a közös pulykatartás technikáját csiszolgatják. Hálás téma, mert sok oldalról lehet nekilátni. A találkozó alkalmával lehetőség nyílott arra, hogy megismerjék: mások hogyan láttak eddig neki, milyen jó tapasztalatokat nyertek és milyen buktatókat érdemes elkerülni. Például megtudtuk: mire is szolgál a kockázati pulyka tényező.

 

A résztvevők és maga a program

Harmincan jöttek el 14 kisközösségből, s többen multifunkcionális szerepben, de ebben ez a pláne. A stáb tagjain kívül a MÁK csapata is komoly részt vállalt a háttér kialakításában. Volt, aki szállást kínált fel a távolról érkezőknek, mások az ebédet főzték meg, s volt kávéfelelős, kellett nyilván mosogatni, rendet rakni. Aztán érkeztek „külsős” emberek is: Szabadkai Andreát (SZÖVET) például arra kértük meg, segítsen továbblépési ötleteket kidolgozni a hallottak alapján. De bejelentkezett egy kecskeméti fiatalember, aki szerette volna megnézni: min dolgoznak a „norvégos civilek”. Illetve egy városbéli, biogazdálkodással foglalkozó cég és egy úgyszintén helyben tevékenykedő program egyik képviselője is csatlakozott egy-egy félnapra. És meghívtuk Márkus Józsefet, hogy meséljen a győri hajléktalanok által alapított szövetkezetről, amely vegyszermentesen termel. Bár nem vesznek részt a programunkban, de annyira egy húron pendülünk velük, hogy érezzük: fognak még kereszteződni az útjaink…

A két nap alatt ennyi dologról beszéltünk:

Tracey Wheatley (aki egyébként facilitálta a találkozót) indította a szombati napot Átalakuló Wekerle színekben. Körösi Zsuzsa nemrég bemutatott filmjének (Nehogy az ördög ülve találjon) Wekerlén forgatott részét néztük meg, majd különböző szempontok szerint kielemeztük, mit, hogyan, kikkel, miért csináltak. Wekerlén nagyon sokrétű a civilek munkája a helyi élelmiszer témában is.

Magyar Zita, korábbi alpolgármesteri tapasztalatait osztotta meg velünk a nagymágocsi közmunka programmal kapcsolatban. Nem is gondolnánk, hogy az önkormányzati cég által termelt alapanyagot sem olyan könnyű bejuttatni az önkormányzati tulajdonú közkonyhára. Illetve mesélt még a szomszédos települések összefogásából született Puszta Ötös Egyesületről, amely többek közt a helyi termékek piacra jutását igyekszik segíteni – még a Suskával is próbálkoznak.

Az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet nem pályázati és állami foglalkoztatási forrásokra támaszkodik, hanem valóban a tagok saját ellátására, megélhetéséra fókuszál. Működtetnek egy közösségi kertet, de a közös(ségépítő) lakomáik egyikén arra is rájöttek, hogy egyszerűbb a korábbi években külön tartott pulykáikat együtt, egy helyen felnevelni, majd feldolgozni.

A Panelpék, Cseperkáló József a soroksári Jószomszédok csapatának partnereként érkezett és színes szélesvásznú előadást tartott arról, hogy talált vissza a nagyüzemi pékáruk eladásától a kemencéhez. Illetve mesélt azokról a kihívásokról, amely a másként gondolkodó pékekre vár, akik egy adott közösséget szeretnének kiszolgálni. Mondandóját sok finom magakészítette kiflivel, kaláccsal támasztotta alá, amiért nem lehet eléggé hálásnak lenni uzsonnaidőben.

Rátkai Edit a három éves múltra visszatekintő Kecskeméti Szatyor Közösség tapasztalatait osztotta meg velünk. Az efféle rendszerek fogyasztói oldalról szerveződnek: egy kis csapat megkeresi a hasonszőrű környékbelieket, akik helyben termelt finomságokat szeretnének vásárolni. Illetve felkutatják a gazdákat és összekötik a két csoportot.

Ekler Éva kettős minőségben volt jelen, munkája során a Pro lecsó projekten dolgozott, ahol a csereháti kistelepüléseken próbálják a konyhakertészkedést ösztönözni. Másrészt soroksári Jószomszédok bevásárlóközösségét is bemutatta. Nincs mögöttük szervezeti háttér, de ha nem akarnak növekedni, nincs is szükség rá.

Magyar Kittitől megtudtuk, hogy mi a SZÖSZ (Szeri Ökotanyák Szövetsége) és mi mindent csinálnak közösen a biodoboz rendszerektől a szelíd méhészkedésig.

Márkus József bemutatta a Kereszteződés Szociális Szövetkezet működését. Szokatlan dolog, amikor egy hajléktalantól úgy lehet uborkát venni, hogy arról még nyugtát is kapsz – náluk ez így működik. A szövetkezetet a szállón lakó hajléktalanok alapították és az intézményvezető. Kis lépésekkel kezdték a termelést, mindig visszaforgatták a pénzt, így most már több hektáron termelnek, pöpec fóliákat bérelnek, s nem használnak vegyszereket. Gyönyörű zöldségeik az utolsó darabig elkelnek: sok a visszajáró kuncsaft. Ebből is érzik, hogy jó úton haladnak.

Szabó Hajnalka mutatta be, hogyan jutott el egy kispesti közösségi kertből oda, hogy előbb a Kispesti Közösségekért Civil Társulás tagjaként szervezze a legszebb konyhakert versenyt helyben, továbbá a kertmegosztást meghonosítsa Magyarországon. Már bejegyzés alatt áll a TAGOK (Tenni, Alkotni, Gondoskodni, Oktatni Közösségben) Egyesület, így talán a korábbinál jobb eséllyel próbálkozhatnak majd intézmények udvarán közösségi kertek kialakításával.

Végül Kling Ferenc a Grundkert színeiben mesélte el, milyen lehetőségek rejlenek az újrakezdésben, milyen hibákat lehet kiküszöbölni, hogyan erősíthető meg a közösség egy újabb költözéssel, a Grundkert 3.0 tervezése és kialakítása során.

A menü

Tényleg abból főztünk, ami van. Úgyhogy büszkék is vagyunk, hogy a találkozó étkezésein betartottuk az 50 kilométeres diétát, ráadásul javarészt ökológiai gazdálkodásból származó alapanyagokkal. Szombati ebédünk: zöldségpörkölt kuszkusszal, vasárnap pedig sütőtök krémlevest ettünk pirított tökmaggal, a desszert pedig tejes pite baracklekvárral - az étkezésekről a MÁK önkéntesei gondoskodtak. A reggeliket és a vacsorát batyus rendszerben oldottuk meg: minden résztvevő beleadott a közösbe. Most sem sikerült fogynunk.

Wellness

Mivel rettenesen sok információt zsúfoltunk a két napba, szombat estére beiktattunk levezetésként egy kiruccanást a Leskowsky Hangszergyűjteménybe, mely az országban egyedüliként látogatható, sőt a hangszerek egy része ki is próbálható. Szilágyi Áron a témánkat belopta tárlatvezetésébe, úgyhogy előkerült egy köcsög, egy kanna is, de a helyi élelmiszerekről más érdekességet is megtudhattunk. Például a barackpálinka kiváló pénzhelyettesítő volt a 80-as években, remek hangszereket lehetett értük kapni az ideiglenesen Kecskeméten állomásozó keleti népektől. Ennyit ritkán kacagtunk még egyhuzamban, úgyhogy mindenkinek ajánljuk a helyet.

 

Hazavitt élmények

„Lenyűgözött Józsi és a hajléktalanok szövetkezete. Egészen Pestig mesélt Józsi, fantasztikus, ahogy ismét megtalálta önmagát. Köszi, hogy elhoztátok nekünk, és megismerhettük!” (E.É.)

„A legértékesebb hozadék az volt, hogy képbe kerültem a doboz- és szatyor-rendszerről. Eddig nagyon felszínesen tudtam csak, hogy vannak ilyenek, de például azt sem tudtam, mi az alapvető különbség. Most pedig sejtem, milyen feladatokkal, milyen kihívásokkal jár létrehozni egy ilyesmit. Reálisabban dönthetek arról, hogy szeretnék-e időt és energiát fektetni bele, illetve sejtem, hogyan lehet egyszerűbb vagy cizelláltabb rendszert megtervezgetni. Illetve, a leges-legfontosabb, hogy az újonnan szerzett tudás és inspiráció birtokában el tudtam kezdeni mozgósítani a Grundkertben. Az alapvető információkat át tudom adni az érdeklődőknek, illetve össze tudom kötni a Grundkert lelkes, de szatyor-szűz aktivistáit a tapasztalt veteránokkal, akiktől lehet kérdezni.” (Gibbon)

„Jó volt látni és hallani Józsit, a PanelPéket. Szeretném, ha nálunk is lenne egy kézműves pék, de egyelőre még nem tartunk ott, legalábbis én így látom.” (H.Z.)

„Most vettem részt első alkalommal ilyen találkozón és el voltam ájulva :) . Én ezt eddig még nem tapasztaltam, vagy nem hittem el, hogy civil összefogásoknak ilyen létjogosultsága, jelene és jövője van, hogy ez mennyire egy valóságos és tartalmas történet. A legértékesebb hozadéka számomra a hétvégének kettő is volt, - egyrészt tudatosult bennem (még a legelején a „sorba állós játéknál” ) hogy én sokkal többet szeretnék foglalkozni a földdel, zöldséget, gyümölcsöt termeszteni a családi konyhára – és ez csak erősödött Tracey előadása alatt. - Másrészt nagyon tisztán megértettem, hogy mik a Jószomszédok Egyesület (magunk) erősségei (eddig ezekről csak azt gondoltam, hogy semmis, egyszerű dolgok).” (H.L)

„Örülök, hogy lehetőségünk volt másoknak bemutatni a mi tevékenységünket, közösségünket, amire nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Jó volt, hogy sikerült néhány résztvevővel bővebben is beszélgetni. Most nem érzek hiányt, hogy kitől mit kérdeztem volna még. Nagyon kellemes meglepetés ért, hogy ketten is bejelöltek a facebookon másnap, sőt azóta több üzenetet is váltottunk. Felüdülés volt, hogy teljesen új emberekkel találkozhattam, akikkel eddig nem volt még kapcsolatom. Jó, hogy mások sem riadnak vissza attól, hogy a "macerás" közösségi megoldást válasszák. Az egyéni kezdeményezések is hordozhatnak közösségi vonatkozást. Pl.: panelpék Józsi. Nagyon jól kijött, hogy kell egyéni szemléletmód és változás ahhoz, hogy valaki ne a fő csapásirányt (piacgazdaság, profit hajsza) válassza, hanem a közösséget.” (M.Zs.)

„A szervezéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nagyon tetszett a szabályok lefektetése és a nap végi visszacsatolás. Nagyszerű embereket ismertem meg bennetek, különösen a győri Márkus József aki a szociális szövetkezet létrehozásáról tartotta beszámolóját.” (S.S.)