Simán mondhatjuk, hogy hagyomány és nem is esünk túlzásokba. A mostani volt a negyedik és lelkiállapotunk, valamint a rendelkezésre álló keretek függvényében szokott grandiózus vagy éppen visszafogott lenni. A lényeg, hogy ilyentájt találkozzanak a kisközösségek képviselői, átbeszéljék: ki hogy van, min munkálkodik, milyen örömök és nehézségek érték. Ja, és szoktak jönni új, csatlakozni vágyó csapatok is. Van közös falatozás és nyilván, mert ez a legfontosabb: tapasztalatcsere. 

Ahogy máskor, ezt a cikket is közösen írtuk. Ekler Éva, a soroksári Jószomszédok motorembere fogalmazta meg, mi a katalizátor találkozók szexepilje, hogy miért jók és hasznosak. Íme.

A lényeg

"Szia! De jó hogy újra látlak! Mi újság mostanában nálatok?" Ilyen örömmel fogadtuk egymást az immár negyedik alkalommal megrendezett Katalizátor Találkozón április elsején. És ez nem áprilisi tréfa...! Ha csak egy rövid, de annál tartalmasabb nap erejéig a Kisközösségek Átalakulásban projekt keretében összekapcsolódott közösségből érkezett katalizátorok. Katalizátorok, aki a saját közösségükben - legyen az a fővárosban vagy vidéken, kismamák között vagy egy fejlesztés alatt álló roma telepen - szervezi, fejleszti, generálja a formális vagy informális közösségek életét. Imádom ezeket az embereket. Nyílt tekintet, érdeklődés, egymás munkájának az elismerése van bennük. A Kisközösségek Átalakulásban projektnek köszönhetően új szemléletmódot - személyes és globális -, elfogadást, megértést és sok inspirációt kapok ezektől az emberektől. Virtuálisan - a közösségi médiának köszönhetően tudunk egymásról, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatja: ha csak egy mondatot, vagy egy jó program ötletét, de minden egyes személyes találkozáskor hazaviszek magammal. Mert értékes gondolatok hangzanak el minden egyes találkozón. Írásban könnyű szépíteni a helyzetünket, személyes találkozáskor kiderül, hogy minden közösségben vannak kérdések, amelyek fejtörésre késztetik a katalizátort. Amivel azt hiszi, hogy egyedül van a világban, de ilyenkor aztán kiderül, hogy máshol is egészen hasonló kérdések foglalkoztatják az egymásért dolgozó embereket.

A mostani találkozónkon - mint az összesen eddig - ismét megerősítést kaptam, hogy jó felé haladunk, és határozottan jó érzés azt tudni, hogy az országban több helyen is működnek olyan közösségek, akik egészen hasonló gondolatok mentén szervezik a saját programjaikat, alakítják a saját közösségüket. Kell a megerősítés abban, hogy mi a CÉL, merre tartunk, milyen köztes - és nagyon fontos - apró lépések várnak mindenkire városban és vidéken, kismamák vagy a romák között. A mostani találkozón megint lendületet kaptam: érdemes tovább dolgozni a lakótelepi Jószomszédokért, van kitől kérdezni, ha kérdéseim vannak és önkéntes segítség is érkezik, ha szükség van rá. Plusz bónusz a sok emocionális hatás mellett, hogy a helyi élelmiszer témájában anyagi támogatáshoz juthatunk egy belső pályázat keretében, így hazatérve újabb lendülettel dugtuk össze a fejünket a soroksári lakótelepen, hogy kitartó munkával elérjük a régen vágyott célunkat... Ha meglesz, úgy is fogtok róla tudni, mert telekürtöljük vele a médiát. :)

Világos Linda, a pécsi csapat állandó tagja, arról írt, mit adott rajta keresztül a közösségének ez a találkozó.

A közeli - és közös csillag

Minden találkozó után feltöltődve megyünk haza, talán ezért, mert nagyon pozitív energiák vannak a katalizátorok közösségében. A régi ismerősöktől kapott visszajelzések, segítő kérdések, és a közös meseírás segítenek a mindennapokban, hogy egy nagyobb történet részeként tekintsünk magunkra és ne ijedjünk meg attól, hogy milyen távolinak tűnik az a bizonyos csillag. A közösségemben a célról tudunk újra beszélgetni, a kívülről kapott visszajelzések, a más közösségektől kapott figyelem és érdeklődés segít hinni abban, hogy fontos és jó dologért dolgozunk. Közösen végiggondoltuk, hogy mit is csináltunk a mögöttünk álló évben, és hogy mennyi mindenünk is van, mennyi mindenkit ismertünk meg, ami segít a továbblépésben. 

Az idei katalizátor találkozón sok új embert ismerhettünk meg, számomra nagyon fontos, és a teljes programnak nagyon hálás vagyok azért, hogy összehozza az embereket. Olyan embereket, akik hasonló lélekkel küzdenek az ország más-más frontjain, örültem, hogy új emberek jöttek a csapatba, új közösségeket ismerhettünk meg, akikről szintén nagyon jó mesélni az itthoniaknak. Örülök, hogy nyílik a világunk, egyre többen vagyunk, és remélem, hogy a többiek is érzik, hogy erősítjük egymást. Hálás vagyok a stábnak, hogy ennyi mindent megtesznek azért, hogy segítsék a munkánkat, tartsák bennünk a hitet, és rámutatnak néha a közös csillagunkra. Respect Nekik!

Tachu Bence, az újonnan csatlakozó Fülöpjakab-Kunszállás homoki nindzsacsapat legifjabb tagja (9 éves)

Erről szólt a találkozó - gyerekszemmel

Ha összeszámolnánk az összes szót, ami elhangzott azon a derűs napon, azt hiszem nagy valószínűséggel a KÖZÖSSÉG szó nyerne. Ez hangzott el a leggyakrabban és ez volt a lényeg. De mi is a közösség? Mitől közösség és mitől válik csak emberek csoportjává? Amit én gyerekfejjel ebből az egészből ki tudtam hámozni, az a következő: az igazi közösségben az emberek örömei és bánatai közösek. Az nem elég, hogy egy helyen laknak (pl. Fülöpjakab-Kunszállás, Wekerle, Pécs vagy egy lakótelep), az is kell, hogy legyen közös céljuk és ezért EGYÜTT tegyenek valamit. Attól közösség, hogy számíthatnak egymásra és "azonos rugóra jár az eszük". Persze minden közösségben sokféle ember van együtt és ez bizony nehézségeket is okoz, ez is kiderült. Az együttműködés nem mindig könnyű, de ha elég erősen kitartanak, akkor mindenki fejlődik és végül elérik a kitűzött célt. Olyan is van, hogy túllőnek a célon és pl. túl sokan csatlakoznak és már kérdéses, hogy közösség-e még a közösség vagy már sajnos túl nagyra nőtt és elveszítette "emberarcát". Arról is szó volt, hogy távoli közösségek hogyan tudnak együttműködni és segíteni egymást. Erről a pókháló jut eszembe. Tracey ül a háló közepén, a közösségek meg köréje fonogatják a hálót: mindenki kapcsolatban mindenkivel, de leginkább a középponttal. A nap megkoronázása kétségkívül a közös vacsora volt, ahol könnyedebb hangnemben folyt a közösségépítés.