2016. ápr 13.

Gyümölcsöző hétvége

A nagyszékelyiek szívügye volt a gyümölcsész képzés: beadták ötletként a mini projektek közé és nyertek is vele. Úgyhogy megszervezték, résztvevőket toboroztak és az eddigi visszajelzések alapján maradandó élményt okoztak vele többeknek... Íme egy élménybeszámoló.

 

Ekler Éva írása

 

Markócon jártam a hétvégén. Inspiráló és nyugalmat hozó két napot kaptam a Kisközösségek Átalakulásban projekt jóvoltából. Soha, de tényleg soha nem gondoltam volna korábban, hogy én a városi lány, aki panelben nőtt fel és a felnőtt, külön életét is panelben kezdte, egyszer egy gyümölcsész hétvégét fogok tölteni az ország eddig ismeretlen csücskében. Pedig néhány, a Jószomszédokhoz érkezett gyümölcsfa csemete ösztönzött arra, hogy Gáborral, a legelhivatottabb kertész-Jószomszéddal együtt részt vegyünk Markóc-Drávafokon egy intenzív, de mégis befogadható képzésen. Lantos Tamás polgármester és gyümölcsész szakembert lábsérülése kissé korlátozta a szabad mozgásban, ezért a három gyermeke ellenére is filigrán alkatú, ám annál határozottabb és szintén nagy tudású felesége kalauzolt körbe bennünket az 55 fő állandó lakossal büszkélkedő Markóc településen.

Tizenöt éve, amióta a faluba költöztek, elkezdték kialakítani maguknak azt a csoda világot, amiben a langyossá melegedő időben mi is gyönyörködhettünk. Dúsan, festményekbe illő színekben pompázott a kert, virág és illat-orgia amíg a szem ellát... minden kis csemete fa csurig szebbnél-szebb virágokkal, tövükben pedig a hagymás tavaszi virágok egész palettája: nárcisz, jácint, tulipán. Ibolya óriási tudásának köszönhetően megtudtuk, hogy hogyan is segítik a tavaszi hagymás virágok a kis fákat, a gyümölcsöst borító gyepben lakó rovarok, az egész természet által kialakított és a hozzáértéssel létrehozott környezet a gyümölcsfák életét. Kiderült, hogy a természet olyan bölcs, hogy ha hagyjuk és segítjük a munkáját, akkor a fákat nem kell permetezni, semmilyen agresszív szerrel nem kell beavatkozni a természet törvényeibe. És ezt a fák megháláják. 

Mégpedig úgy, hogy tonnaszám termelik a gyümölcsöket, etetik a köztük kapirgáló lábasjószágokat és életük végén a kályhában végezve langymeleggel ajándékozzák meg az őket szerető és támogató embereket. Lantos Tamás szerint beszélgetni kell a fákkal, megkérdezni, hogy hogyan érzi magát a koronájával, hogy érzi magát, mint egész, és ha jól odafigyel a gondos gazda, akkor a fák válaszolnak is neki. 

A gyümölcsfák telepítésével a jövőjét alapozhatja meg, aki ezt megteszi. És mi, a Jószomszédok erre most a 27 gyümölcsfához jutással lehetőséget kaptunk. Már csak terület kell, ahol elkezdhetjük kialakítani azt a háborítatlan környezetet, ahol egymást segíti környezet, a kertész és facsemete, és ahol a gondoskodásnak hála egyszer sok különféle gyümölcs megterem, hogy Markóchoz hasonlóan mi is elkezdhessünk a saját közösségi napaszalónkon aszalt gyümölcsöket készíteni, megszervezhessük a közös befőzéseket és megünnepelhessük a természet erejét. 
Ha azt a nyugalmat és harmóniát, ami abból a piciny faluból és lelkes vendéglátóinkból áradt csak egy töredéknyire meg tudjuk valósítani Soroksár-Újtelepen, akkor én nagyon boldog leszek, és remélem az leszek!
Köszönöm a lehetőséget a projektnek, és az élményt Lantos Tamásnak és feleségének, meg azoknak a kisközösségekből érkezett érdeklődőknek, akik ismét megerősítették bennem azt tapasztalatot, hogy érdemes egymással szóba állni és tanulni egymás tapasztalatából.