Egy városi gyerek a Krisna-völgyben
Szőllőssy Dániel írása
Szinte véletlenül kerültem a Védegylet által szervezett élelmiszer-önrendelkezésról szóló programsorozat Krisna-völgyi állomására. Igazi városi gyerek lévén nem vagyok a téma nagy szakértője, talán pont ezért volt számomra különösen informatív a krisnásokkal eltöltött nap. A Somogyi-dombságban meghúzódó Krisna-völgy egészen gyönyörű körítést nyújtott, a vendéglátóink is nagyon kedvesek voltak, kitartóan válaszoltak minden kérdésünkre, szóval minden adva volt egy remek naphoz.
Először a befőzés folyamatával ismertettek meg minket, igazán profi felszereléssel rendelkeznek, ezek segítségével sokkal gyorsabban képesek feldolgozni a zöldséget, gyümölcsöt. Külön hatalmas élmény volt a közösen elkészített almalé elfogyasztása! Meglátogattuk a hatalmas pincét, megismerkedtünk a magbankkal és körbevezettek minket a hatalmas területükön, ahol láttunk kiskertet, gyümölcsöst, földeket és még a szarvasmarhák útját is kereszteztük.
Nekem, aki nem különösebben értek (még!) az önellátáshoz, különösen is érdekes volt belenézni a Krisna-völgyi munkába. Útitársaim, a Védegylet és a Nyimi Közösség tagjai nyilvánvalóan jobban értettek a témához, okos kérdéseikkel és meglátásaikkal ők is abszolút hozzájárultak az előadásokhoz. Ami nagyon tetszett, hogy az idő nagyobbik részében gyakorlati szempontokból mutatták meg nekünk a munkájukat, bár volt üldögélős beszélgetés is, ami a hűvös pincében azért jól tudott esni.
Összességében az nagyon látszott, hogy a Krisna-völgyben már lassan 25 éve élnek a hívők és ez alatt az idő alatt hatalmas tapasztalatot gyűjtöttek az élelmiszer-önrendelkezés területén, amit ráadásul szívesen és jó szívvel adnak tovább olyanoknak, akik fogékonyak és kíváncsiak rájuk. Ami számomra még különösen jó volt, hogy bár a Krisna-hívők - amolyan szigetként élve Somogyban - egy teljesen más kultúrát próbálnak meghonosítani Magyarországon, mint az megszokott, mégis jól látható, hogy mik azok a közös pontok, amin keresztül párbeszédet tudnak indítani azokkal, akik erre vevők. Annak ellenére, hogy a vallásuk és szokásaik sokak számára furcsának és idegennek tűnhetnek, lehet és kell is tanulnunk tőlük, mert amit felépítettek és elértek két évtized alatt, az egy nagyon előremutató példa.
Ja, és a fantasztikus ebédet még meg sem említettem… Egy szó, mint száz, köszönöm az élményt a Krisna-völgyieknek és a Védegyletnek, remélem lesz még lehetőségem ilyen remek programon résztvenni!