Bár igyekszünk a jelenben lenni, de óhatatlan, hogy folyamatosan próbáljuk a múltat értelmezni, s a jövőt tervezni. Időnként leülünk mérföldkövekre, elgondolkodunk a tanulságokon és a jövőről való álmunkat lebontjuk apró tettekre. Egy ilyen álom az, hogy a fenntarthatóságra törekvő közösségeket támogatókat egy nagy csapatba gyűjtsük, s mint kiderült, a megjelentek számára is ez egy fontos vágy volt eddig. A találkozó megszervezése pedig az az első apró tett, amelyet remélhetőleg még sok lépés követ majd.

A találkozónak a Szatyorbolt adott pazar helyszínt november 14.-én, szombaton és a Kisközösségek Átalakulásban stábja szervezte meg. Fontosnak tartottuk meghívni mindazokat, akik hosszú évek óta hozzánk hasonlóan megszállottként foglalkoznak ezekkel a közösségekkel. Sokan maguk is egy ilyen közösség részei, mozgatórugói, s van, aki ezen túl a közösségfejlesztésben „utazik”, van, aki a közösség-csinálás technikáiban profi (csoportsegítés), van, aki közösségformáló rendszereket hoz létre és működtet (energiaközösségek), van, aki kutatja, rendszerbe foglalja a közösségeket, van, aki a fenntartható közösségek mögötti mélyebb rétegekkel foglalkozik, a szívvel-lélekkel. Nagyon színes csapat jött össze, s mint kiderült, sokuk régi óhaja volt ez a nagy találkozó.

Eljött a Civil Kollégium Alapítványtól Mészáros Zsuzsa, az Inspi-Ráció Egyesülettől Szép Éva és Vágvölgyi Gusztáv (Pablo), a GreenDependenttől Vadovics Edina és Vadovics Kristóf, a Kisközösségi Programot képviselte Takács-Sánta András, a Helyi Hős színeiben Kükedi Zsolt, a Pandora Egyesülettől Balázs Laura és Berecz Ágnes érkezett, a Szatyor Egyesületet Kármán Erika képviselte, a Zöld Utak Módszertani Egyesület tagjaként jött Budai Krisztina és Erdős Zoltán, az Átalakuló Közösségeket Támogató Csoport részeként vett részt Kovács Bence. A Profilantrop Egyesület két tagja: Mester Zsuzsa és Mester Attila, valamint a Védegylettől Tracey Wheatley és Bérces Dóra pedig a Kisközösségek Átalakulásban programot képviselték. Ez egyébként jellemző volt, hogy sokan több „kalapban” is érkeztek, mifelénk nem ritka a többes identitás…

Ugyan a megjelentek legnagyobb része ismerte egymást, hisz hasonló ügyek mentén tevékenykedünk, de mindenki bemutatta a szervezetét három kérdésre fókuszálva: mit csinálunk? mi megy jól? és mire kell több figyelmet fordítani?

A fő témánk: hogyan tudnánk együtt a közösségeket segíteni? Mint minden kibontakozóban lévő új kapcsolat, ez is azzal kezdődött, hogy próbáltuk megérteni, kinek mi van a fejében, szívében. Ezért bárki bedobhatott egy állítást (a fő témára koncentrálva) és a többiek kézjelekkel fejezték ki, az állítás hogyan rezonál bennük. Olyan mondatok jöttek össze, mint „az évtizedes múlttal rendelkező közösségek leültek”, „a zöld szemlélet még most is nehezen befogadható, érthető”, „bár az ökológia is fontos, de hogy bennünk mi zajlik, még fontosabb: az érzelmek, az értelem”, „az egyének nem adnak eleget a közösségnek”… és így tovább. Érdekes volt látni, ki mit gondol egy-egy mondatról és azt is, hogy hogyan bontakoznak ki egymásból újabb és újabb megállapítások. A cél nem az volt, hogy a mondatok igazságtartalmát firtassuk, hanem hogy jelezzük: mi hogyan érzünk ezzel kapcsolatban.

A délutánba nagyjából ennyi fért, s az összegzés után a folytatás került szóba. Mivel nincs egy „gazdája” ennek a kezdeményezésnek, mindannyian visszük a vállunkon, ezért a következő eszmecserét, gondolkodást a kunbábonyiak vállalták el, s januárra lőttük be. Majd arról is mesélünk…