Tanulmányutak - első felvonás (Dóri tanyája)

Vajon milyen az élet egy tanyán - ha az ember nagy álmokkal érkezik a városból? Hogyan boldogul, miként valósítja meg az áhított célt: az energiával takarékos, szelíd életmódot? Mi minden kell hozzá és hogyan érdemes nekifogni - mondjuk egy hatékony téglakályha építésének? Vagy miként kertészkedik egy effajta "kiköltöző", hogyan lát neki tájfajtákat fenntartani, önellátni, beilleszkedni a helyi közösségbe, cimborákat, tettestársakat találni? Na, pont ezeket a kérdéseket jártuk körül és persze meg is fogtuk a munka minden oldalát, koszolódtunk, vágtunk, főztünk, aszaltunk, magot fogtunk Dóri tanyáján, Kunszállás határában.
Az első: a meleg
A folyamat, amire az egész ottlétet felfűztük: egy kályha építése volt. Feldmár Nóra tartotta a kezében a folyamatot a tervezéstől a megvalósításig. Az elképzelése az volt, hogy a létező leghatékonyabb fűtést hozza ki a rendelkezésre álló anyagokból. Az alapkészlet a szín mélyén talált kályhaajtó illetve hamuzóajtó volt. Még a múlt évben sikerült egy szomszédságban elbontásra szánt épület vályogtégla törmelékére szert tenni, ebből készült a vályogmassza, illetve ugyancsak a közelben élő asszonyság egyik bontásra ítélt kulipintyójából lett a kályha teste.
Valami megmagyarázhatatlan okból a budival kombinált kis épület csupa samottból épült. De ennek mi csak örültünk. Még összevateráztunk egy használt sütőajtót, ezzel a kályha fontos része lett a sütőtér, amellyel csudás kenyereket lehet majd sütni. Egyéb szükséges apróságok (szögvas, egyéb vasdarabok) minden tanyán teremnek, úgyhogy azt venni sem kellett. Így a reményeink szerint az egyik fontos szükségletet ki is pipálhatjuk. Ez pedig a meleg. Télen nagy áldás.
A második: az étel
Szinte elképzelhetetlen bármiféle megmozdulás tanyasi környezetben a helyben termelt élelem témáját megkerülve. Nemcsakhogy körbejártuk, de szinte pancsoltunk benne. A kertből szüretelt hozzávalókból készült a reggeli és a vacsora, illetve egy másik helybeli termelő is hozzájárult a kulináris élvezetekhez: ő is vegyszermentesen gazdálkodik, plussz remekül főz. Volt kenyérsütő műhelymunka, komposzttea kezelés a kertben, paradicsom magfogás tájfajta fenntartáshoz illetve paradicsom és szilva aszalás, bodzaszüret, ami jön ilyenkor. (Még cefrézés is, de ezt csak halkan mondjuk.)
A helyi élelmiszer kérdéskört a lehetőségekhez képest kimaxoltuk. Mondjuk hagytunk még kiaknázatlan lehetőségeket a hamarosan kezdődő permakultúra kurzus résztvevőinek, mint például a talajban élő parányi élőlények mikroszkópos vizsgálata vagy házi bioszén készítő alkalmatosság fabrikálása.
Harmadik: Rendszer, ami összeköt
És akkor van ez az egész tanya, a sok apró részlettel, amik egy rendszert alkotnak. Megvizsgáltuk és kielemeztük a helyi infrastruktúrát; az étel, az anyagforrások, az energia, a víz rendszereit, ezek kapcsolatát, és hogy melyik pontokon kapcsolódnak össze egymással és a „nagyvilággal”, a központosított rendszerekkel vagy csak akár szomszédos tanyákkal. Már van sok minden, ami úgymond független: a komposzt WC, az esővíz-gyűjtő rendszer, kutak, biciklihajtású vízpumpa, fatüzelés, kemence. Persze van sok terv és még több lehetőség: saját erdő, nap- és szélenergia, öntözőrendszer és hát a sok-sok munka, ami azzal jár, hogy az egész nap, mint nap működjön...
Mivel voltak, akik nem fértek bele a keretbe, ezért a nyilvánvalóan folytköv, de lehet, hogy csak jövőre. Mindenképp szólunk majd róla.