2015. nov 20.

Civilek fejlesztenek civileket

Mindig jó, ha kicsit tágabb tontextusba helyezzük a munkánkat. Tegnap például a MÜSZIben a norvég civil alap lebonyolítói hívták össze a „nagy norvégos” projekteket, hogy meséljenek arról: milyen eredményeket értek el, milyen tanulságokat vontak le az elmúlt majd’ két év alatt. Mindenki ennek fényében készült egy rövid előadással és persze megbeszéltük  kis és nagy körben is a felmerült kérdéseket, az ezekre adott válaszokat.

A makroprojekt pályázat célkitűzése az volt, hogy a támogatott nagyobb szervezetek adják át tudásukat más civileknek, így segítve azok fejlődését. A lehetőség számunkra (is) nagyon izgalmas volt: egyrészt két év állt rendelkezésünkre, amely alatt már komolyabb folyamat elindítható, másrészt a „norvégos macera hadjárat” mindenki dolgát nehezítette.

Bár a hajrában vagyunk, de még jócskán akad feladat és idő is a befejezésig, a záró számadással még várunk addig. Azonban jó volt az összegyűlt tanulságokat megosztani egymással, látni, hogy másutt hogyan vált be a közösségekkel való együttműködés, mi bizonyult erősnek, miben lehet tovább fejlődni, hogyan gondolkodnak a többiek a folytatáson.  S jó volt elmesélni, hogy mi már az eleje óta törekszünk arra, hogy a velünk együttműködő közösségeket, vagy legalábbis azok legaktívabb képviselőit képessé tegyük arra, hogy a módszereinket használják, hogy ők maguk vegyék át a szerepünket lépésről-lépésre és a hálózatosodásra való törekvés beépüljön a munkájukba.

Nagyon jó volt hallani, hogy a legtöbbünk számára Pécs egyet jelent a sikerrel: bár más-más helyi szervezetekkel dolgozunk, de kimagaslóan jó élményeink vannak velük, aktívak és innovatív ötleteket valósítanak meg. Mi a pécsi Hősök tere munkacsoportért rajongunk, a Nevelők Háza programja PecsWork Közösségi szövetek a városban címen fut, a Színes gyöngyök Egyesület is szóba került, mint igazi kincs.

Illetve az a jelenség is szívet melengető volt, amit bírálóink nyilván összefonódásként és negatív felhanggal említenének, de mi igenis szeretjük az ilyen összefonódásokat és azt meg külön, ami kvázi „véletlenül” alakult. Hiszen egy brancs vagyunk, még ha ezerszínű is, és a jövőben még tudatosabban kell majd törekednünk arra, hogy tudjunk egymás dolgairól, járjunk egymás köreibe és többet dolgozzunk, gondolkodjunk együtt. Így a KÉK-esek beszámolójában klassz volt látni a stábunk részét képező Profilantrop Egyesület adományboltját, mint jó példát, illetve a rövid nevén Nyári Egyetem – Körfeszt program is egy ilyen üde színfolt, mely a KÖFE és stábunk közös gyümölcse volt, de jó volt felismerni hányszor kereszteződtek az útjaink és nemcsak a NAVnál. S lehetne még sorolni, miket jegyzeteltünk fel, hogy az Roma Sajtóközpont munkáját majd kinek ajánljuk figyelmébe, a CKA blogját de jó volna eljuttatni a megfelelő helyekre, a Levegő Munkacsoport milyen klassz ötletet talált ki a mentorálásra, hogy a TASZ milyen vagány adománygyűjtő tréninget hozott össze, ésatöbbi.

 

Mivel mi ketten mentünk, ezért kétféle érzéscsomaggal jöttünk el, amely elég sok helyütt hasonló. Keszthelyi Zsuzsi ilyen benyomásokat fogalmazott meg:

 

"Két év után újra egybegyűltek a makrós szervezetek, és egy izgalmas beszélgetésben értekeltük a munkánkat, az együttműködést a lebonyolítókkal, megvalósítását a különböző programoknak.

Nagyon családias volt a hangulat. Úgy éreztem, hogy a legutóbbi para hangulat (ami még hatósági vegzálások miatt volt) mostanra elpárolgott, és helyette desztillálódott egy kiforrott, erős civil öntudattal rendelkező mag maradt, amiben úgy tűnt, mindenkinek jó volt feloldódni és őszintén megosztani egymással az örömöket, kudarcokat, irányváltásokat, jövőbeni terveket.
 
Nekem érdekes volt nagyon hallani, hogy a Levegő munkacsoport (LMCS) a két év alatt micsoda reformokon ment keresztül. Szövetségből egyesületté váltak, leváltották a teljes elnökséget, és a jövő finanszírozását társadalmi vállalkozásokkal kívánják megoldani! Wow! Meg hogy egy olyan support programot találtak ki, amiben nagy. akár multi cégek menedzserei havi 1-2 órában önkénteskednek a támogatott szervezeteiknél, ilyen Pro Bono szerűen.
 
Szintén nagyon tanulságos, hogy több makrós szervezetnél a saját szervezetfejlesztésükre is  nagy hatással volt a program, illetve tudatosan bele is tervezték. A TASZ-nál ebből lett egy új struktúra, egy új adományszervezővel, aminek eredményeként megkétszerezték a bevételeiket az elmúlt 2 évben.Ezt nálunk hiányolom, hogy a Védegylet fejlesztésére nem fektettünk hangsúlyt a program részeként.
 
Általában fenntarthatónak tartják a többiek a programjukat ilyen-olyan módon, a hálózatokban valami fog működni a jövőben is, ami nem túl forrásigényes. Például új szövetségek is jöttek létre a hatósági botrányok farvizén (CÖLÖP) amik biztos fennmaradnak még.
 
Amiben viszont mi vagyunk jók, és a többiek kamilláztak rá, hogy a bevont közösségeinket "képessé" tettük vagy próbáltuk az elejétől fogva, és hogy ezáltal fenntarthatóvá válik. Gondolok itt a két kalapra, vagy ahogy most építettük fel a képzéseket.
 
Pécs település sláger volt a makrósok körében. Legalább 5 szervezetnek futottak programjai Pécsen.
 
Szerintem abban továbbra is unikálisak vagyunk, hogy mi összehozzuk a hátrányos helyzetű szervezeteket a nem hátrányosakkal, ezt most nem tudom szexibben megfogalmazni.
 
Volt szó arról, hogy valszeg lesz újabb támogatási kör de csak 2017-ben. Ezt a kört nekik 2017 tavaszig kell lezárni teljesen."