A nemzetközi Átalakuló közösségeket összefogó hálózat , a Transition Network honlapján egy 10 cikkből álló sorozat jelent meg, illetve jelenik meg éppen. Ezeket a cikkeket mi írtunk, rólatok, rólunk, hogy hogyan látjuk a dolgokat, a véleményünkről – arról, hogy hogyan zajlik az átalakulás Magyarországon. 10 cikkből álló sorozatunk hatodik magyarul is megjelenő része.
Feldmár Nóra írása arról, hogyan hozza össze az Átalakuló Hálózat a különböző közösségeket.

Amikor létrehoztuk a átalakuló hálózat magyar HUB-ját, az Átalakuló Közösségeket, a célunk olyan virtuális és fizikai terek lértehozása volt, ami össze tud hozni nagyon különböző embereket nagyon különböző élettapasztalatokkal, akiket mind az a hasonló motiváció vezet, hogy pozitív változást érjenek el a közösségükben.

Hálózatunknak vannak olyan tagjai, akik jobban hasonlítanak egy klasszikus átalakuló kezdeményezésre: középosztálybeli, "értelmiségi" emberek által indított közösségi kezdeményezések, melynek célja környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő projektek indítása városokban és takaros házakkal teli falvakban. Ugyanakkor tisztában voltunk azzal, hogy Magyarországon értékes közösségi kezdeményezések zajlanak más környezetekben is: szegregált és szegénység sújtotta telepeken a falvak és a városok szélein, ahol a közszolgáltatások ritkák, a lakhatási körülmények lesújtóak és az emberek jövedelme a létminimum alatt van. Ma Magyarországon a roma emberek többsége ilyen körülmények közt él, és nem csupán gazdasági nehézségekkel kell küzködniük, hanem etnikai megkülönböztetéssel is.

Akik ezekben a közösségekben próbálnak szerveződni, azoknak a hosszú távú célja kitörni a szegénységcsapdából, sőt, abból is, amit "függőség csapdának" szoktak hívni: függetlenedni a kiszámíthatatlan (és alig működő) magyar jóléti rendszertől és gazdaságtól, amely gyakrolatilag semmi lehetőséget nem ad a szegények számára, hogy megéljenek.

Akármennyire is különbözik ezen közösségek helyzete és tapasztalata (és többnyire jóval több nehézséggel küzdenek) egy átlagos Átalakuló Közösségtől, de úgy gondoltuk, ez a a függetelnségre vágyás egy közös vonás: a vágy, hogy kitörjünk a nagy, rugalmatlan rendszerekből, melyek középpontjában nem az emberi jóllét áll, legyen az a fosszilis energiahordozóktól (gáz, kőolaj stb.) való függés vagy a rendszerszintű rasszizmus. És amikor arról van szó, hogy ezekért a hosszú távú - és néha túlságosan is messzinek tűnő - célokért dolgozunk, a megvalósuló projektek és tevékenységek "mindkétfajta" közösség életében hasonló témák mentén történnek - ami nem kéne, hogy meglepő legyen, mivel mindannyian csak emberek vagyunk, akik egy békés életet kívánunk élni.

Mik ezek a témák? Energia, élelmiszer és mezőgazdaság, helyi gazdaság, alternatív oktatás, a helyi (és magasabb szintű) politikák, intézmények és hatóságok befolyásolása annak érdekében, hogy ezek figyelembe vegyék az emberek szükségleteit, a helyi emberek közösséggé formálása és ezen felül, hogy jól érezzék magukat közösen. És amikor ezek a közösségek úgy érzik, hogy valamit elértek és működik, szeretnék ezt másoknak is elmondani, megosztani velük és tanulni másoktól. És ez az, amit mi is szeretnénk elősegíteni.

A fenntartható energia szükségességén alapuló szövetség

2013-ban elmentünk, hogy megismerjük azokat a közösségeket, akiket be akartunk vonni a hálózatunkba, és interjúkat és kérdőíveket vettünk fel. Meglátogattuk Nagyszékelyt is, ami mára egy magát átalakulónak valló közösség, s olyan családokra épül, akik a permakultúra elvei szerint szeretnének élni. Itt észrevettük, hogy sok házban egyedi építésű téglakályhák vagy egyéb hagyományos kemencék, tűzhelyek vannak. Szerencsénkre a kályhásmester, aki ezek közült többet is épített, pont a faluban volt, és épp az egyik kályhán dolgozott. Gyorsan megismerkedtünk vele, és megkérdeztük hogy lenne-e kedve roma közösségekkel dolgozni azon, hogy fenntartható fűtési megoldásokat találjunk. A kályhást érdekelte a kihívás.

Később kiderült, hogy a kályhaépítő Pécs mellett él, közel az egyik szegregált közösséghez, akikkel dolgozunk. Ez Hősök tere, mely egy körülbelül 900 fős telep a város határán, egy korábbi bányaváros, nagyjából 30 nm² -es házakkal. Létrehoztunk egy közösségi tervezéses találkozót, ahol a kályhaépítő és a helyiek egy olyan technológia ötletét hozták létre, ami hasznos lenne egy tipikus ottani háztartás számára. Ez egy épített tömeg, amely bontott téglából és helyi agyagból épül, amit a kályha háta mögött lévő szobába építenek, és a kályhából kijövő meleg füst ezen az oszlopon áthalad mielőtt a kéményen kimenne, felmelegítve ezzel a második, eddig többnyire fűtetlen szobát is. Néhány hónappal később felépítettük az első "hőoszlopot" (mert ezt a nevet kapta), egy évvel később a másodikat, míg a harmadikat már egy helyi építette, mesterünk jelenléte nélkül. Így kitaláltunk egy olcsó megoldást, amely jelentősen növeli a fűtés hatékonyságát (kivonva a füstből a meleget) és hozzájárul a lakók kényelméhez. Most azon dolgozunk, hogyan terjesszük el ezt a megodást: építettünk egy prototipust egy másik roma közösségben is, ahol mostanra sokan akarnak hasonló fűtést az otthonukba.

A pécsi közösség tényleg megismerte a "megfelelő technológiát" (ezt a kifejezést E. F. Schumacher alkotta a hetvenes években). Mi, a magyar átalakuló hálózat, egynapos képzést is szerveztünk ugyanis nekik, ahol röviden bemutattuk azt a nagyobb rendszert, ahogy a technológia, a klímaváltozás és az erőforrások kimerülése összefügg (egy volt bányavárosban az utóbbi nagyon kézzelfogható...), majd ezeket gyakorlati műhelyek követték, ahol a Wekerlei közösség tagjai megtanították a résztvevőknek hogyan tudnak régi ablakokat utó-szigetelni. Ezt a tevékenységet a helyi közösség folytatta is, és még abban az évben 12 ház ablakait szigetelték le a közösségben.

Emellett szintén szerveztek egy olyan közösségi napot ahol egy közösségi rakétatűzhelyet építettünk, és fűszerspirált a közösségi ház kertjében. Ugyanabban az évben két tagjuk fogta a megszerzett tudást, és segítettek egy másik, közeli volt bányatelepen egy hasonló műhely során - ezúttal a mi jelenlétünkre már nem volt szükség.

Amikor felajánlottuk egy mikro-pályázat lehetőségét, a pécsi közösség úgy döntött, hogy egy saját, kisméretű biobrikett-gyártó programot szeretnének létrehozni, hogy alternatív fűtőanyagot hozzanak létre. Azért tudták, hogy ilyen lehetséges, mert korábban meglátogattak egy másik roma közösséget a hálózatunkban Bagon a programjaink keretében, ahol már működött egy ilyen.

Átlépni a határokat

Ezzel a példával be szerettük volna mutatni azokat a kapcsolódásokat, amelyet a hálózatunk létrehoz. Persze az évek során nem csak gyakorlati képességeket és tapasztalatokat osztottunk meg. Rengeteg valódi barátság jött létre az általunk szervezett számos találkozó és látogatás során, és ezáltal egy egymást támogató hálózat olyan emberek közt, akik elkötelezettek a saját közösségük irányába. Reménykedünk abban, hogy egy olyan kultúrát kezdtünk építeni, ahol az átalakulás átlépi azokat a társadalmi határokat, amelyek túl gyakran választják el egymástól az embereket.